Erdei Zsuzsanna - Változó idők

Második fejezet

Elérkezett a bál napja. A szalon kidíszítve az új bútorokkal fogadta a vendégeket. A ház ura a környékbeli birtokosokat, jogembereket hívta meg a családjukkal együtt. Az eladósorban lévő lányoknak is nagy esemény volt ez, mert az összes környékbeli fiatalember itt volt.. Egy inas bort és pálinkát szolgált fel, valamint házi pogácsát, amit a szakácsnő és a szobalány sütöttek. A vacsorához Endre egy egész disznót vágatott, valamint kacsát és libát is.

Két hónap telt el a gyermek születése óta, és közben kitavaszodott. Az éjjeli fagyok megszűntek, a fák zöldelleni kezdtek, hívogatott a természet. Takács Endre kilovagolt és tiszteletét tette több szomszédos birtokokon. Mivel Erzsi sokáig eléggé gyenge volt, eddig nem hozakodott elő az ünnepséggel, ma viszont elhatározta, hogy nem vár tovább, és személyesen viszi ki a meghívókat. Feleségével reggel közölte, hogy vegyen erőt magán, és szervezze meg az estélyt úgy, ahogyan azt illik. A birtokon minden rendelkezésre állt egy nagyobb bálhoz, egyedül cigányokat kell valahonnan hívatnia, akik majd a talpalávalót húzzák.

A fiatalasszony kerekes bölcsőben sétáltatta Zsófiát a kertben, de gondolatban már a tennivalókkal foglalkozott. Nem volt kedve a nagy heje-hujázáshoz, de ha Endrének ez a vágya, megteszi. Már intézkedett, hogy hétvégére tele legyen a kamra, és a szakácsnővel, Borissal is megbeszélték a vacsorát. A bort a helyi kocsmáros szolgáltatta, de az amúgy is mindig volt itthon a férje óhajára. Még egy félórát sétált a gyerekkel, majd Maris gondjaira bízta, mert megjött a varrónő. Erzsi törékeny alkat volt, nem nagyon hízott el a várandóssága alatt sem, így csak egy régi ruhát alakíttatott át a mai divatnak megfelelően. Nem mintha nem telt volna újra, de így is tele volt a szekrénye sosem hordott szoknyákkal, felöltőkkel.

Mikor belépett a ház ajtaján Miklósba botlott, aki évtizedek óta szolgált náluk, és éppen egy nagy dobozzal bajlódott. Meglátva Úrnőjét, szabadkozva hajlongani kezdett és megszólalt:

- Asszonyom, az uraság új petróleumlámpákat rendelt, hova pakoljam őket? – Erzsi összeráncolta a homlokát, és rosszállás ült ki az arcára. Minek rendelt a férje újabb petróleumlámpákat, hiszen már van belőle itthon, szinte minden helységben? Nagyrészt, még mindig gyertyával világítottak, az pedig bőven volt a házban.

- Tedd csak le a konyhába, majd ha az uram hazajön, megbeszélem vele, hol legyen a végleges helye. – A fiatalasszony összeszorított szájjal folytatta útját a szalonba, ahol a varrónő várt rá. Elhatározta, hogyha Endre hazaért átbeszéli vele a kiadásokat.

Édesapja, sem sajnálta a pénzt a kényelemre, de nem szórta két kézzel, mindenféle haszontalan dologra. Az sem tetszett neki, hogy az urát sokszor délben kellett keltegetni, és a gazdaság magára maradt. Hetente többször is fogadókba járt a barátaival, akiket előszeretettel vendégelt meg étellel-itallal, és sokszor csak hajnalban ért haza. Régebben együtt jártak vendégségbe, táncolni, de mióta Zsófika megszületett, Endre már nem ragaszkodott hozzá. Erzsi is nyugodtabb volt, ha ő lehetett a kislánnyal, de túlontúl megszaporodtak ezek az esti kimaradások, és végtére is volt dajkája a gyermeknek. Úgy döntött, tehát, hogy a legközelebbi kiruccanásánál elkíséri férjét, bárhová is megy. Nagy sóhajjal köszöntötte a varrónőt és leült a legközelebbi karosszékbe.

- Mindjárt felpróbálom Kata, csak még mindig fáj a derekam.

- Ó igen, az a szoptatástól van, édesanyám mondta – felelt a lány és buzgón mutogatta az átalakított felsőrészt. – Olyan szép lesz benne az asszonyság, hogy csak úgy csodájára járnak a népek! A szoknyarészen még van mit igazítani, de holnapra az is kész lesz. Frizinőt küldjek? – hadarta egyszerre, majd elhallgatott.

Erzsi nem válaszolt rögtön, hanem elgondolkodott. Volt egy fiatal lány, aki bálozó kora óta a haját csinálta, de most ő is elment szülni, és a férje nem engedte már a gazdag népekhez. Akkor új lányt kell keríteni, aki jól érti a dolgát.

- Igen, ha tudsz valakit, azt megköszönném. Szombaton ebéd után jöjjön.

Váltottak még egy-két szót, majd a lány útnak indult. Erzsi a konyha felé vette az irányt. A szakácsnő húslevest főzött, ami az egész ház kedvence volt, és már készítette mellé a sütnivaló húsokat. Endre nagy ínyenc lett, miután ideköltözött. Egy idő múlva azonban mindenben talált valami kivetnivalót, pedig még senki nem panaszkodott Boris főztjére. Az asszony ráadásul emlékezett rá kisfiúkorából, mikor mindig valamelyik barátjánál uzsonnázott, mert otthon nem volt elég ennivaló. Erről persze mélyen hallgatott, még a megboldogult Galamb Mihálynak sem szólt róla soha. Az Úr amúgy sem aszerint válogatta barátait, kinek mije van, mindenkiről a legjobbat feltételezte.

A konyhaablak nyitva volt, mindenki látta, hogy Endre Úr hazaért, és az istálló felé veszi az irányt. Erzsi kisietett, hogy váltson vele pár szót, de mikor meglátta férjét, ahogy leszáll a lóról, torkára fagyott a szó. Ezt az állatot, még sohasem látta itt, pedig volt néhány az istállóban. Meg sem kellett szólalnia, a férfi már hadarta is amire kíváncsi volt.

- Ez egy angol telivér, most vásároltam, nagyon megérte az árát. – A nő habozott mielőtt válaszolt volna, de végül nagy levegőt vett és megkérdezte.

- Szabad tudnom, mennyibe került?

Endre indulatosan hátrafordult és emelt hangon válaszolt.

- Ne érdekeljen az téged, a pénzügyeket bízd csak rám. Édesapád is ezt akarta. – A fiatalasszony elhallgatott, mert tényleg ez volt az igazság, de mindannyian abban bíztak, hogy a férfi jól kezeli, sőt gyarapítja is a vagyont.

Éppen távozni készült, mikor a férje még hanyagul odavetette.

- És csak hogy tudjál róla, új bútorokat is rendeltem. A régieket már nézni sem bírtam, divatjamúlt ütött-kopott darabok voltak. A vendégségre már azok lesznek bent, szeretném, ha intézkednél ez ügyben. Ráérsz, úgyis csak a gyerekkel kell foglalkoznod. – Erzsi először szóhoz sem jutott, majd magából kikelve kiabálni kezdett.

- Azért ezt megbeszélhetted volna velem is, elvégre ezek édesapám bútorai voltak. Még az esküvőjük után anyámmal választották őket.

- Hát pont erről beszélek. Az már több mint 20 évvel ezelőtt volt. Remélem, nem kívánod, hogy ezekkel öregedjünk meg?

– És mi lesz a régi bútorokkal, hová tesszük őket?

- Ne aggódj, már erről is gondoskodtam. Az atyához kerülnek egyelőre, ő pedig ismer rászoruló családokat, akik megkaphatják – ezzel, mint aki jól végezte dolgát, megsimogatta a lovat, és bevezette az istállóba.

Erzsi könnyekben tört ki. Ő is szokott adakozni, dehogy az apja drága bútorait idegen családok kapják meg?! Na, majd beszél ő az atyával, és visszavásárolja őket!

✽ ✽ ✽

A bál napján Erzsinek felkelni sem volt kedve, mégis erőt vett magán. Új frizinő jött hozzá és a szobalánya is segített neki a készülődésben. Miközben nézte magát a tükörben és hallgatta a bókokat elszomorodott. Ha édesapja látná, mivé lett az ő vidám lánya, bizonyára segítene neki és hasznos tanácsokkal látná el a házasságát illetően. Hogy elterelje gondolatait egy tőle kapott nyakéket vett elő és utasította Marist, hogy illessze fel rá. Ha már másért nem figyel rá Endre, legalább az ékszer miatt megdicséri. Mindig is szeretett kérkedni a vagyonával, ami nem is az ő érdeme volt. Sajnos későn jött erre rá, de talán még most sincs minden veszve. Nagyot sóhajtott és felállt ,hogy elinduljon és kicsinosítva fogadja a meghívottakat.

Mindenkit kedvesen köszöntött és a hosszú asztalhoz kísért, ahol már várta őket a fejedelmi lakoma. A helyiek nem győzték dicsérni a háziasszonyt és a birtokot, miközben iszogattak, és arra vártak, hogy tálalásra kerüljön a sok finomság. Előtte azonban Károly atya felállt és csendre intette a társaságot.

- Drága híveim! Takács Úr nevében köszönöm, hogy mindannyian eljöttek erre a szerény kis ünnepségre. A kis Zsófia érkezését üljük most meg, emeljük poharunkat a legifjabb jövevényre!

Az emberek felemelték poharukat, és jólesően ürítették ki. A ropogós libasült, friss disznótoros után süteményeket szolgáltak fel, és természetesen bort is. Miután elfogyasztották a vacsorát, egy-két önlejelölt poéta verseket olvasott fel, míg mások a politikai nézeteiket osztották meg. Erzsébet unottan bámult maga elé, pedig az est java még hátravolt. Nemsokára rákezdenek a zenészek, és neki mindenkivel táncolnia kell.

Lassan kialakultak a kisebb csoportok ahol, az emberek a város fejlesztéséről, az aktuális eljegyzésekről, és minden más egyébről beszélgettek. A zenészek már hangoltak, mikor hirtelen csend támadt. Mindenki elnémult és hajlongani kezdett, miközben szemüket az ajtóra tapasztották. Gróf Andrássy Gyula lépett be, feleségével az oldalán. Endre azt sem tudta hova legyen örömében, amikor ezt meglátta. Az egyik földbirtokos, említette ugyan, hogy barátok, és lehet, hogy elhívja, de nem nagyon hitt neki. Hajlongással üdvözölte, majd beljebb tessékelte a szalonba.

- Micsoda megtiszteltetés, hogy üdvözölhetem szerény hajlékonyban. – Az asszonynak kézcsókkal köszönt, és már intett is az inasnak, hogy hozza a tálcákat.

A gróf körbenézett, majd megszólalt:

- Ne zavartassák magukat, csak mulassanak tovább. – A társaság elnevette magát, majd folytatódott a duruzsolás. A zene végül megszólalt és a párok lassan elkezdték ropni.

- Hol van a kedves felesége? – érdeklődött a ház urától Andrássy, miközben szemével a szobát pásztázta. – Tudja, Galamb Úr jó ismerősöm volt, és kislány korából még emlékszem Erzsébetre is. – Endre kényszeredetten mosolygott, és ismét elöntötte a düh. Már megint az asszony van előtérben,. A származása miatt őt mindig csak másodhegedűsként fogják kezelni, és ez talán sosem változik már meg. De természetesen mélyen hallgatott, és Erzsi keresésére indult.

A fiatalasszony az egyik sarokban állt, és legközelebbi birtokszomszédjukkal beszélgetett. Endre megfogta a karját és maga felé húzta, miközben mézes-mázasan rámosolygott a vele szemben álló, testes nőre.

- Elrabolom egy kicsit a feleségemet, addig is érezze jól magát – majd a gróf felé vette az irányt.

Mikor odaértek, a sablonos üdvözlés után, Andrássy felkérte Erzsit egy táncra, ahol alkalmuk nyílt pár szót váltani.

- Biztosan nem emlékszik rám, hiszen még kislány volt, mikor találkoztunk – kezdete a férfi. – Azóta már megnőtt, és gyönyörű hölgyé cseperedett. – Az asszony elpirult, és elfordította a fejét. Zavarában témát váltott.

- Mióta ismerte édesapámat?

- Már nagyon régóta. Igaz nem találkoztunk sokszor, de megrázott a halála. Nagyszerű ember volt, és méltán büszke lenne magára. – Egy másodpercig hallgattak, majd ismét a gróf szólalt meg.

- Hol ismerte meg a férjét? – de a választ már nem várhatta meg, mert felesége, Katalin érintette meg, hogy ideje menniük. Miután illően elbúcsúztak a társaságtól, távoztak.

Takács Endre úgy érezte, eljött az ő ideje. Végignézett a vendégseregen és elégedetten állapította meg, hogy nagyszerű ötlet volt ez az ünnepség. Fogják még az ő nevét áldani, és nem csak Galamb Erzsébet férjeként emlegetni!

✽ ✽ ✽

Egy hét múlva cudar idő köszöntött a környékre. Napokig esett, ki sem lehetett mozdulni. A kis Zsófia nyugtalan volt, állandóan sírt, sem az anyja, sem a dajkája nem bírt vele. A ház ura is naphosszat a szalonban üldögélt, és egyre-másra rendelte a bort, meg a jófajta étkeket. Arra hivatkozott, hogy ebben a sárban nem tud kimozdulni, így a birtok ügyei későbbre tolódnak. Erzsit zavarta a jelenléte, most először tudatosult benne, hogy talán rosszul választott.

A férfi a gyermekével sem törődött, volt, hogy napokig rá sem nézett. Egyik délelőtt, mikor Erzsi próbálta elaltatni a kislányt, ő a fotelban üldögélt és várta a szokásos reggelijét. Maris hozta be tálcán a bőséges ennivalót, tojást, sültet, friss kenyeret. Mikor letette az asztalra, pukedlizett, átnyújtotta a szokásos újságot, majd menni készült.

- Hé, te lány – dörmögött a férfi hangja. – Ülj csak le ide mellém. – A lány kikerekedett szemmel nézett rá és értetlenül motyogta.

- Úgy érti… az asztalhoz?

- Hogyne, hiszen ezt kértem. – Maris habozott egy percig, majd válaszolt.

- Bocsásson meg uraság, de azt nem lehet. Az asszonyom nagyon megharagudna, ha leülnék. A szolganép nem szokott az urakkal egy asztalhoz ülni. – Endre indulatos lett és meglódította a lány karját úgy, hogy az szinte belepördült a székbe. Hát már az alkalmazottakkal szemben sincs tekintélye? Ki ez a pórnép, hogy ellen mer neki szegüli? – kérdezte magától, és fölényesen megszólalt.

- Az uraság én vagyok, és amíg tőlem kapod a béredet, engedelmeskedni fogsz nekem! Különben is, te itt már családtagnak számítasz, hiszen Erzsi nagyon megszeretett. Nem hiszem, hogy kifogása lenne az ellen, ha néhanapján ideülsz – váltott kicsit gyengédebb hangnemre, de a szeme még mindig villogott. Maris nem volt ebben olyan biztos, de azért szaporán bólogatott. Az asszony tényleg megszerette, de azért mindig tartotta a három lépés távolságot, már csak a neveltetése miatt is.

A férfi nekilátott a reggelinek. A szolgálónak közben feltűnt, mennyire nincs tisztában az asztali protokollal. Ő is egyszerű nevelést kapott, de azt már megfigyelte, hogy esznek az urak. A férfi, mint egy földműves beletúrt az ételbe, evőeszközt nem használt, még a kávét is kiöntötte. Ez jó alkalom volt Marisnak, hogy felpattanjon és feltörölje az asztalra kiömlött italt. A férfi eközben feltűnően mustrálni kezdte, amitől ő rosszul érezte magát, és próbált kihátrálni.

- Aztán vőlegényed van-e? – kiáltott fel váratlanul Endre Úr, és ettől a kérdéstől a fiatal teremtés remegni kezdett.

- Nincs uram – mondta lesütött szemmel, és várta, hogy elmehessen az asztaltól. A férfi jót mulatott a lány zavarán, és kért még tőle pár dolgot, hogy még tovább maga mellett tartsa. Amikor azonban meglátta a feleségét az ajtóban, intett neki, hogy elmehet.

✽ ✽ ✽

Pár nap múlva ismét kisütött a nap, és evvel együtt megjött a háziak jókedve is. Erzsébet szélesre tárta az ajtót és nagyot szippantott a friss tavaszi levegőből. Elhatározta, hogy elmennek ma kirándulni a kislánnyal, és Marist is magukkal viszik.

Bement a konyhába intézkedni, hogy egy nagy kosárba pakoljanak össze nekik ennivalót, majd felment a szobába átöltözni. Maris éppen szellőztetett, és az ágyneműket húzta, mikor az asszony megörvendeztette őt a jó hírrel. A lány ujjongott, hogy végre kimozdulnak, és nem kell az uraság zaklatását elviselnie, ami az utóbbi időben többször is előfordult. Ettől ma azonban nem kellett tartania, Endre éppen a lovakat fogatta be, készült ő is valahova. A feleségének megüzente, hogy ne is várják mára, mert rengeteg dolga akadt a többnapos esőzések miatt. Erzsébet hitte is meg nem is, de nem törte már meg a hír.. Zsófia születése óta külön szobában aludtak, és csak az étkezéseknél beszéltek a legszükségesebbekről. Az asszony szinte megkönnyebbült, mikor az ura nem volt otthon, hangoskodását, éjjeli tivornyázását egyre nehezebben viselte. Volt, hogy még vendéget is hívott az esti szórakozásokhoz, és nemegyszer kiürült egy-egy hordó bor.

A mai nap viszont nem akart ilyenekkel foglalkozni, csak a természetnek átadni magát, és élvezni az együttlétet a kislányával. Utasította az istállómestert, hogy fogják be a lovakat.

✽ ✽ ✽

Már jócskán besötétedett, mikor Takács Endre megállt a fogadónál. Leszállt a kocsiról, és intett a szolgának, aki rögtön ugrott, ha jólöltözött vendéget látott.

- Vigye a lovakat az istállóba és adjon nekik enni, itt maradunk éjszakára – adta ki az utasítást, majd a bejárat felé vette az irányt. A helyiségben már ismerősen fogadták.

Ahogy leült az asztalhoz, házi sütésű perecet, bort tettek elé. A fogadós lánya kacéran köszöntötte, és kifelé menet az ajtóból rákacsintott. Endre tudta, hogy ez azt jelenti, éjjel felmehet a szobájába, nem zavarhatja őket senki. A férfi ugyan szerette az arisztokratát játszani, és a vagyonával kérkedni, származását azonban mégsem tagadhatta meg.

Ezen a helyen többször megfordult már, pedig nem éppen az előkelőségekről volt híres. A helyi kispolgárok jártak ide, a napi bérüket elinni, esetleg kártyázni, vagy csak beszélgetni a világ dolgairól. A férfi szétnézett. A mellette lévő asztalnál kisebb társaság ült, poharazgattak. Ismerősöket nem látott, de talán jobb is, nem hiányozna senkinek, hogy Erzsi fülébe jusson hol tölti az éjszakát. Annak sem örült volna, ha csak egy helyi nemes felismeri, és rajta köszörüli a nyelvét másnap, úgyhogy inkább fizetett és felvonult a szobájába.