Lena Sliver - Törékeny bársony

I. fejezet

Érzem, ahogy a homlokomon csorognak az apró izzadságcseppek, finoman siklanak végig a bőrömön, de én nem hagyom abba az iramot, élvezem. Fáj már, de én mégis tovább hajtom magam, gyorsítom a tempót. A hátamon is érzem, ahogy a vízcseppek folynak lefele, és libabőrös leszek, ahogy a gerincem mentén csiklandozva elindulnak a fenekem felé. Egyre jobban gyorsítok, akarom azt a pontot, ahol már végképp végem van, és minden felesleges energiám távozik a testemből. És érzem, hogy közelít, és én megadom magam neki végül.

Teljesen lelassítom a futópadot, már csak lassú séta üzemmódban vonszolom magam, majd teljesen leállítom. Szívem a fejemben dübörög, de testem lebeg, könnyűnek érzem magam, gondtalannak, pedig fáj a lelkem a délutáni eseményektől.

Délután, miután hazaértünk a munkából és az iskolából, a volt apósom elvitte a lányomat magukhoz két hétre, kissé meghosszabbított őszi szünetre, és ez lelkileg eléggé megvisel. Gondolataimat továbbra is elterelve, most izzadtan és büdösen (hogy minden hímnemű messzire elkerüljön), a termet készítem elő az esti összejövetelre. Jó a tudat, hogy kicsit felelősség nélkül is pihenhetek, sőt kivettem ez végett egy hét szabadságot is, de nagyon fog hiányozni Nana, és nagyon nehéz kikapcsolni erre a rövid időre az anyai szívnek ezt a funkcióját. Pedig nem vagyok egy minta anya, sőt többször is megbuktam, és őszintén bevallom, néha a lányomat egy barátnak vagy testvérnek tekintem. Ezt több dologra is vissza tudom vezetni, épp eleget foglalkoztatott a téma. Nagyon szeretem őt, de nem érzem azt, amit az ember elvárna, amikor lát egy igazi anyaszerű anyát a gyermekével, azt a szívet tépő szeretetet. Ragaszkodom hozzá, mindent meg akarok neki adni, mindenben kikérem a véleményét, de nem tudom olyan ,,megfojtom a szeretetemmel” módon megölelni. Én arra vezetem vissza ezt a fajta távolságtartásomat felé, hogy az apjával a kapcsolatunk nem adott helyet bennem ezeknek az érzéseknek, túlságosan az apja iránti érzelmeim uraltak mindent, és most nem az észbontó szerelemre gondolok, hanem a megfelelési kényszerre és a gondoskodás-függőségre felé, amit a mai napig érzek iránta. A fontosságát annak, hogy ő elégedett legyen, hogy neki minden jó legyen.

Visszatérek a délutáni feladataimhoz, amik a szokásosak minden alkalommal, mint italszállítmány átvétele, ellenőrzése, fizetése, takarítószemélyzet ellenőrzése, bútorzat átvizsgálása, bárkellékek átvizsgálása, gyümölcsök és egyéb díszítőkellékek átnézése. Illetve, ha témaest van, akkor az ahhoz szükséges egyéb kiegészítő kellékek beszerzése és ellenőrzése, de szerencsére ma csak ismerkedünk, vagyis a résztvevők ismerkednek.

Felelősség itt is van, de imádom akkor is, nekem ez komoly hobbi inkább. Egy fekete cicanadrágban és egy bő fehér pólóban és egy ultralapos balerinába rohangálok a férfiak között, akiknek kocsányon lóg a szemük, pedig nem vagyok egy nagy szám, főleg büdös izzadságszaggal körbe lengve nem. Inkább a közvetlenségem, ami vonzó az emberek számára.

Pár hete történt, hogy az egyik szállító srác két rekesz betolása között megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni vele valahova. Én poénra vettem, hogy ne essen neki rosszul a visszautasítás, és elmondtam neki, hogy velem egy éjszaka az örök kárhozatra ítélné, és nem tudna utána nélkülem létezni, így megmentem magamtól és az örök elköteleződéstől. Ő is nevetett kínjában, én meg rajta nevettem. Ha túlgondolom a dolgot, vagy félbolondnak nézett, vagy beképzelt ribancnak gondolt, de igazából nem érdekel, a lényeg, hogy többet nem fog megkérni semmi ilyesmire. Vagyis remélem, hogy nem.

Hamar végzek a hely felkészítésével az esti összejövetelre, mindenkit kitessékelek, aki már nem odavaló. A fiúknak van kulcsuk, be tudnak majd jönni, ha ideérnek, szóval rohanok készülni az estére.

Az olyan találkozókon, amilyen a mai is, a Mester elvárja, hogy mindig a sötétkék különböző árnyalatait viseljem a többiekkel együtt, ezzel kitűnünk a többi vendég közül és engem is biztonságban tudhat a férfi résztvevőktől, azaz minden félreértést elkerülünk.

Ma hosszú sötétkék, rövid ujjú, mell alattig testhezálló, majd lefelé bővülő ruhát választottam, ami először feketének tűnik, de ahogy a szoknyarész könnyű, több rétegű, pliszírozott anyagának redőin játszik a fény, úgy csillan fel kobaltkéken, és ezt koronázza meg a kristályokkal kivarrt mell alatti övrész. Olyan vagyok, mint egy Jane Austin regény báljára készülő szűzlány, csak ekrü helyett kékben vagyok, és nem szűz, hanem elvált, vagyis folyamatban van.

Mivel tudom, mire készüljek ma este, ezért ismét egy lapos balerinacipőt választottam, csak most a csillogós fajtából, így gyorsan lépkedek le a lépcsőn, a galérián kialakított emeleti hálószobámból, ebben biztosan járok, és nem növeli meg átlagosnak mondható 170 centis magasságomat sem. Még utoljára ellenőrzöm magam az előszoba hatalmas ezüstkeretes tükrében, oldalra tűzött hajam szőkésbarna árnyalata és barnából zöldbe átfolyó szemszínem nem egy tömegből kitűnő párosítás, de nem is az én dolgom, hogy felkeltsem az érdeklődést, ez legyen a lányok dolga ma este. Nem voltam és nem is leszek soha figyelemfelkeltő szépség. Felkötöm fekete, csillogó csipke álarcomat, és most már tényleg sietnem kell, hogy leérjek, és ne késsek el.

A régi ipari malom épületének első emeletén, az én lakásom alatt lett kialakítva a fogadásokra alkalmas terem, ami már most is fogadja a vendégeket. Az ablakok ugyan azok a hatalmas osztott üvegfelületek, mint nálam. Itt nehéz sötétítő függönyöket tetettem fel türkiz színű bársonyból, ami feldobja a sötétszürke padló, a nyers tégla falrészek és a fehér falak hangulatát. A galéria részen a sötétlila szín az uralkodó. A szeparék bársonybevonata, a hozzájuk tartozó függönyök, amiket a bent ülők bármikor behúzhatnak, mind sötétlila összeillő árnyalatait hordozzák, középen régi, sötétbarna fa asztalok helyezkednek el. A galéria alatt lett kialakítva a bárpult, hasított sötétszürkés palával bevonva. A pult mögött hangulatos világítás lett kitalálva régi típusúakra hasonlító izzókkal, amik kissé narancssárgás fényt szórnak a poharakat és italos üvegeket hordozó sötét fa polcokra. A hölgyek gyülekező termére a vörös szín a jellemző. Az ablakok sötétítő függönyei, a heverők és a körkanapé szövet bevonata mind vörös bársonyból készültek. Hangulata csak még jobban megnöveli a várakozó hölgyek adrenalin szintjét. És ez is a cél.

A vendégeink megjelenés csak meghívóval a benne leírtaknak megfelelően engedélyezett. A meghívó igazából egy dátummal és címmel ellátott házi rend, mely a következőket tartalmazza:

1. Megjelenés uraknak feketében, hölgyeknek vörösben. A sötétkék szín a személyzet színe. A kért szín elhagyása kizárást von maga után.

2. Az alkoholkorlátok betartása kötelező, amennyiben valaki nem tartja be, akkor azt kizárhatja a személyzet a rendezvényről.

3. A kulturált viselkedés a rendezvényen elengedhetetlen, a nem elfogadható, nyugalmat megzavaró viselkedési formák kizárással járnak.

4. Akik alkohol vagy drog hatása alatt érkeznek, azokat nem áll módunkba beengedni sem erre a rendezvényre, sem más alkalommal.

5. A kiválasztás során létrejövő párok nem kényszeríthetik egymást olyan dolgokra, amit a másik nem kíván megtenni.

6. Az érkezéskor aláírandó titoktartási szerződés megszegése súlyos jogi következményeket von maga után.

7. Mindenki saját felelősségére van jelen, és bármikor távozhat.

2016.10.21.

A terembe csak az épület főbejáratán kóddal, illetve a mélygarázsból szintén kóddal lehet feljutni, melyet a meghívó szintén tartalmaz. Ez hozzá tartozik ahhoz, hogy védjük vendégeink kilétét, és így távol tarthatjuk a média pletykaéhes ragadozóit tőlük.

Eléggé válogatott a vendégkörünk, Mesteremet sokan ismerik, sokan bíznak benne. Politikusok, jogászok, vállalkozók, sportolók, mind ismert emberek. Perverz dolgokat itt nem láthat senki, nálunk nem erről szólnak az esték. Esetükben viszont az is elég, ha kitudódik, hogy érdeklődnek eme életvitel iránt. Mi olyan környezetet biztosítunk, ahol esetleges üzleti beszélgetések és kapcsolatépítések mellett, még segítünk olyan párt is találni a férfiaknak, akik szintén ilyen érdeklődési körrel rendelkeznek, a nőknek pedig olyan párt, mentort segítünk keresni, aki megfelelően vezeti be ebbe a világba, és megbízhat benne. Tehát minden tekintetben a bizalom a legfontosabb. Ők bíznak bennünk, mi bízunk bennük, persze a titoktartási nyilatkozatot azért mindenkivel aláíratjuk, azaz amikor kilép innen, teljes amnéziát várunk el az elmúlt pár óráról. Nem látott senkit, nem beszélt senkivel, nem ismer senkit. Akivel pedig beszélni akar még, azt diszkréten tegye.

A nagyterembe egy kétszárnyas nagy, sötét fából készült, antik kopogtatókkal ellátott elegánsan díszített ajtót vezet. Ahogy belépek, minden szem rám szegeződik, ez pedig nagyon fel tudja dobni egy nő önbizalmát, nem bírom ki mosolygás nélkül, simogatja a lelkemet, ahogy megnéznek. Pedig mindenki tudja, hogy nem a préda vagyok, hanem a vadászsegéd. A Mesterem elnevezés a játék részét képezi, ad egy hangulatot a helyzetnek. Mi nem vagyunk egy pár, nem szoktunk együtt játszani, bár szeretném megismerni ezt a világot, viszont Mesterem nem tart még késznek rá. Amikor pedig civilben ülünk le vacsorázni a megszokott éttermeink egyikében, akkor pedig a most divatba jövő ,,Sugar Daddy & Sugar Baby” felállást gondolják rólunk, azaz gazdag idősebb úriember ajándékokkal halmozza el a pénzért bármire képes, magát kérdés nélkül odaadó fiatal nőt.

Megállapodásunk legelején, amikor elfogadtam ezt az általa felajánlott hétvégi munkát és kivettem tőle a lakást, szóba került nálam, hogy ő vezetne be ezekbe a körökbe érzelmi háttér nélkül, de most nem tudnék úgy együtt lenni vele, nem lennék képes már rá. Apamintaként van jelen az életemben, és ezen nem akarok most már változtatni, félek, tönkre tenné a kapcsolatunkat. Inkább azt szeretném, ha valakinek a gondjaira bízna, aki vigyázna rám, megbízhatnék benne, de közben megismertetné velem a határaimat. Igazából másra nem vágyom, úgy is mondhatnám, hogy az egyszerű vaníliás misszionáriusból kiégtem, vagy csak nem a megfelelő partnerekkel találkoztam ehhez. Nem tudok megkívánni senkit, jöhet bármilyen helyes, szép testű férfi magas intelligenciával, senkiben sem találtam meg azt a pluszt, ami miatt újra igába hajtanám a fejem, mármint a barátnő, élettárs, jegyes majd a feleség igájába. Belefáradtam. Társadalmi lenézés is a részemről, gondolom. Nézem a mai férfiakat, legyen húszas éveikben járó vagy idősebb, a férfiasság legkisebb jelét sem mutatják. Fura a civil munkám, sokan elítélik, de ott látom igazán, hogy semmi férfias felelősségvállalás nincs a tetteik után. Van, hogy elkíséri a párját, látom, hogy szenved, vívódik szegény nő, ez a mamlasz meg ül mellette, és csak annyit kéne mondani, hogy szeretlek és melletted vagyok, tartsuk meg, de nem. Csak ül, néz ki a fejéből, és várja, hogy lebasszam a lábról, hogy miért nem vigyáztak jobban mindketten. Szánalmasak. Főleg, ha egy idősebb valaki ül a ,,nőm” mellett.

Tina már vár rám a terembe, amikor belépek, ő a legjobb barátnőm, aki mellettem volt a nehéz időkben, az egyik olyan ember, aki a volt férjem szerint elválásunk egyik fő okozója volt, aki telebeszélte a fejem, túlzottan felvilágosulttá tett szerinte, pedig csak meghallgatott, ez volt a bűne. Most ő segít itt nekem, hogy minden elvárások szerint menjen, és jól jön egy kis mellékes kereset neki is a mai nehéz időkben.

Nagyon ellentétes természetűek vagyunk, én nagyon békeszerető, kompromisszumot kereső ember vagyok, ő ,,ami a szívén, az a száján típus” , és ezt a különböző elvárásokkal rendelkező vendégeink felmerülő problémáinál kitűnően tudjuk hasznosítani. Akivel én nem értek szót, azt átadom neki, ő pedig rövid idő alatt helyrerak bárkit. Ha pedig ez sem segít, akkor van a biztonsági emberem, Alex és a mixerem, Patrik, akik szívesen védelmünkre kelnek, ha problémánk adódna.

Patrikkal és Alexszel baráti viszonyt ápolunk, bármilyen gond és probléma esetén számíthatok rájuk. Patrik az italokért felelős. Mesterem mindig előre megírja neki az estére való elvárásait, amiből én is kapok másolatot. Korlátozott számban fogyaszthatnak a vendégek alkoholt, ahogy erre a meghívóban is felhívjuk a figyelmüket. Mivel az itt születendő döntésekhez tiszta fej szükséges, de a belső feszültséget minimálisan oldani kell, ezért a két ital az engedélyezett, utána alkoholmentes koktélok, üdítők, különféle kávékülönlegességek közül lehet választani.

Patrik üdvözlésképp rám kacsint velencei karnevált idéző, szeme körüli részt eltakaró, túldíszített maszkja mögül, majd folytatja a poharak törölgetését sötétkék nyakig felgombolt ingjében, amit egy szaténból készült, arany csokornyakkendővel koronázott meg. Utánam Alex lép be a terembe, magas, izmos, robusztus alakja tiszteletet kíván. Szintén sötétkék öltönyt visel, csak az ingje fekete, de ezt elnézem neki, nem is mutatna jól, ha minden sötétkék lenne rajta. Mondjuk biztos tudnék úgy játszani a kék árnyalataival, hogy találjunk megoldást, de ennek ő nem biztos, hogy örülne. Alex rövid, sötét haja és az egyszerű, csak a szeme vonalát eltakaró maszk mögötti sötét szemei félelmet keltőek, de ezeket így összenézve egy sármos férfinak gondolom, mert én ismerem a maszk nélküli arcát.

A maszkok az ismerkedős esteken szükséges viseletek, hiszen nem tudhatunk mindent a hölgyekről, és így védjük meg magunkat az esetleg többszöri ellenőrzésen is átjuthatott kémek ellen.

Visszatérve a kétajtós szekrény méretű barátomra, nem csak én gondolom őt sármosnak, ha a szimatom nem csal. Nekem csak int, és halk hangon köszön, ahogy elmegy mellettem, viszont Tinának egy alig észrevehető mosoly után még egy puszi is jut a szája sarkára, amitől barátnőm elvörösödik. Fehér bőre új, pirosas színe a hosszú, szőke hajával érdekes kontrasztot képez királykék, arcának szem körüli részét eltakaró szaténbevonatú maszkjában, és rövid, mélyen dekoltált, szintén királykék színű ruhájával. Gyanakodtam rá, hogy van valami köztük, mert amikor Tinát kerestem az előző esteken, akkor legtöbbször Alexet sem találtam és fordítva is igaz ez. Azt hiszem a közeljövőben beszélnünk kell a barátnőmmel a munkahelyi kapcsolatok negatív hatásairól is. De nincs különösebben ellenemre a kapcsolatuk, örülök, ha boldogok, csak ha összevesznek, akkor ne kerüljünk két tűz közé Patrikkal.

- Kérlek, menj a lányokhoz, mindjárt megyek én is. - kérem Tinát, aki el is viharzik a másik terembe. Alex a pult végén foglalja el az egyik bárszéket, ami a szokásos helye már az első rendezvények óta. Mostmár csak figyelnie kell egész este, illetve kikísérni a vendégeket, ha azok távozni szeretnének és segítségre szorulnak a kijutáshoz.

Patrikhoz fordulok, épp a díszítő gyümölcsök szeleteléséhez szükséges eszközöket mosogatja el.

- Te készen állsz?

- Igen. - Két ital, ugye?

- Ahogy a Mestered megparancsolta. - válaszolja ájtatos hangon, megjátszott alázattal, kis színházi fejhajtással megspékelve, de már nevet is a saját viselkedésén, és ez engem is szórakoztat, ellazít, bár próbálom visszafogni, hogy ne hangosan röhögjek fel rajta, és ne vonjam még jobban magamra a férfiak tekintetét.

Hamarosan bevezetjük a hölgyeket, és már nem leszek nekik érdekes, nyugtatom magam gondolatban. Kerülöm a férfiakkal való ismerkedést a fentebb felsorolt okokból, és még nem is állok rá készen. A válás az egy kudarc, én pedig még nem épültem fel ebből a kudarcból vagy gyászélményből, és kerülöm a helyzetet, nehogy még egyszer átéljem azt az egy évet, amin keresztülmentem.

Ahogy beljebb lépek a terembe csak egy bólintással üdvözlöm a férfiakat, majd követem barátnőmet az oldalsó terembe. Mikor belépek a nők közé, ismét minden szem rám tapad, de most nem csak a csodálat és az érdeklődés sugárzik az arcokról, ahogy kint a férfiakéról, hanem valakiéről az izgalom, a félelem, valakiéről az irigység és valakiéről a lenézés.

Csak pletyka szinten hallottak rólam, nem érthetik, nem tudhatják, hogy milyen szerepet töltök be itt, és hogy kerültem ide, mert akkor nem hiszem, hogy lenne irigyem. Aki negatívan látja a dolgokat, az közvetítőnek hisz, egy egyszerű stricinek szoknyába bújva, aki sejti vagy igazából tudja, mi ez az egész, az pedig Mesterem ,,párjának, tulajdonának” gondol, egy alávetettnek. Ezt a látszatot is akarjuk fenntartani. Biztonságban érzik ettől magukat, nem fogják fel deviánsnak azt, amit szeretnének, mernek döntést hozni, hogy ide szeretnének-e tartozni. Aki meg teljesen rosszul látja a dolgokat, az pedig csak egy ribancnak gondol, akinek felvitte az isten a dolgát, mert jó helyre feküdt, és csak egy lehetséges ellenfelet lát bennem, aki majd az ő választottjára is rászállhat akár. Tényleg nehéz ezt megérteni, főleg kívülállóknak, akik ítélkeznek a hallomások alapján és még jól félre is vezetjük őket, de az ő érdekükben. Én az évek alatt megtanultam, hogy ne ítéljek el senkit, csak a saját szememnek higgyek. Próbálok is így élni több-kevesebb sikerrel.

- Mindenkit köszöntök ma este! Köszönöm, hogy mindenki a levélben leírtakat betartotta, elfogadta és a kért öltözéknek piros ruhát választott! Szeretném megerősíteni a kétkedőkben, hogy itt nem a testeteket bocsátjuk áruba, itt a saját sorsodról döntesz, és az este végén te választhatod ki, hogy kivel szeretnéd jobbá tenni az életed. Nem biztos, hogy te is megfelelsz a választottadnak, ez itt is kiderülhet, de lehet, hogy csak később, rövidebb idő után jössz rá, hogy mit tudsz megtenni a választott férfinak és mit nem. Itt nem érdemes több vasat a tűzbe tartani, egy idő után a testetek és a lelketek nem is tudná elviselni a csalást. Bizonyos esetekben a testi bizonyítékokról ne is beszéljünk. Illetve szeretném még elmondani, hogy ez nem házasságközvetítés, előfordulhat, hogy a választottnak civil kapcsolata van, csak valamiért nem tudja mindezt, amit neked kínál, megadni, nyújtani annak a nőnek, vagy a társa nem kíváncsi erre a fajta gyönyörre. Így most eljött ide, hogy keressen valakit, akivel nem nyilvánosan, de el tudnak játszani egymás örömére. Te döntésed, hogy elfogadod-e vagy sem, de tiszteletben kell tartani a másik magánéletét, hiszen már tudod, mit vállalsz, ezt szerződésben is aláírtad. Itt nincs kényszer, bárki elmehet most is, és bármikor az este folyamán, de nincs több esély, egy ilyen estélyre mindenki a maga erejéből csak egyszer kap meghívást. Hát akkor hölgyeim csatlakozzanak az urakhoz…..