Fényes Niki - Feketén, Fehéren

Első fejezet

Deniel Navarro, a lakásában állt, az üvegfal előtt, és New Orleanst nézte. Besötétedett, a város fényárban úszott. Ilyenkor csodálatos, és a hóesés különös meghittséget kölcsönzött a város szépségének.

Ő maga mégsem volt meghitt hangulatban. Igazából forrt benne a düh, amit kívülálló nem tudna megmondani. Sose mutatta ki, ha mérges volt, sőt semmilyen érzelmet nem mutatott. Már húsz évesen megtanulta ezt, és a javára is fordította.

Ebben a világban csak így maradsz életben. Sose mutasd, ha bánt valami, ha mérges vagy, ha félsz. Csak így tudod megtartani, ami a tied. És ami a tied, arra mindennél jobban kell vigyáznod. Ez határozza meg, hogy ki vagy, és mennyire erős. New Orleans keleti része az övé volt, és a családjáé, ezt a testvéreivel együtt szerezte. Természetesen mindent megtesznek, hogy meg is tartsák, ami az övék.

A nyugati, és déli rész az olaszok kezében volt, túl rég óta van náluk, de az erejük megmutatta, hogy megérdemlik. Az északi részen három család is osztozott. Deni megengedte magának, hogy felhorkantson.

Ennél sokkal több is lehetne, de nekik nem kellett a drog. Ezzel szemben minden más hozzájuk tartozott, a szerencsejáték, a prostitúció, meg persze a kereskedelem. Mindenki tisztában volt vele mért nem foglalkoznak droggal. Nem félelemből, nem is elvek miatt. Egyszerűen se ő se Romeo az öccse, nem akart bele nyúlni olyanba, amibe meghalt a bátyjuk. Az olyan lenne, mintha elárulnák a testvérüket. És most valaki még is azt a keveset akarja, ami az övék, két halott prosti, akik a klubjában dolgoztak.

Az egésznek semmi értelme nem volt, de Deni, sokkal okosabb, és tapasztaltabb, hogy ne erre gondoljon azonnal. Harminckét éves volt, tudta, miként működik az utca, tudta mikor mit is kell tennie. Egyelőre vár, meghallgatja Eduardo véleményét, s beszámolóját, aztán dönt, hogyan is tovább. Eduardo egy embere a rendőrségen. Volt belőle elég, hogy mindig tiszta maradjon. Itt, ez egy bevált szokás a védelemre, mint ahogy a politikusokat, és a bíróságot is tudni kell, mivel tarthatod a kezedben. De közel sem ez, ami dühítette. Ismét a telefonjára nézett, de ugyanazt a képet látta, amin felhúzta magát.

Mirandát, a nőjét, az egyik ügyvédjével. Újra feltette magának a kérdést, mért van vele öt éve? A kapcsolatuk nem ér egy centet sem. Hol együtt vannak hol nem. Ez egy kibaszott kutya-macska játék.

Tudta a választ, megszokta a nőt. Annál pedig csak a szerelem nagyobb, de olyat ő még nem érzett, igazit soha. Hajdan azt gondolta szereti Mirandát, később belátta, csak ámította magát. Nem jöttek ki jól egymással, a veszekedések alkalmával mindig külön mentek, ebben az időszakban a nő azzal feküdt le, akivel akart, és Deni nem vethette a szemére. Természetesen besokallt, és vissza is akarta neki adni, hogy a külön töltött időkben, lefeküdt minden tisztességes nővel, míg az egyiktől nem született gyereke. Két éves a fia, és imádja.

Semmi baja nem volt a prostikkal, de sose használta őket, a véleménye az volt, egy nőnek legyen tartása. Az ő szemében gyomor kell hozzá, hogy egy nő minden jött-menttel lefeküdjön. Ezért is választott ezekbe az időkben rendes nőket. Meg akarta mutatni Mirandának, hogy le tudná cserélni, ha akarja. Még sem tette meg, és mikor külön voltak, azt csináltak mindketten, amit csak akartak. Mirandát mégis zavarta, hogy megszületett a fia, akit szintén Deninek hívtak.

Bármennyire is bántotta Mirandát, sose merte magát felcsináltatni senkivel, mert jól tudta Deniel nem venné vissza. Azt az egyet nem nyelné be, hogy egy poronttyal tér hozzá vissza. Ilyen ellentmondásos kapcsolatban életek együtt. Ránézett a képre, amin Miranda szőke haja le volt engedve, éppen beletúrt, ajkain sejtelmes csábító mosollyal, nézett az ügyvédre. Keze ökölbe szorult. Most már nincs szükség veszekedésre, ha mással akar baszni, simán megcsalja őt.

Mostanra mindenki erről beszélt. Mert az utca már csak ilyen. Mindenki tud mindenről. Olyan, mint egy istenverte falu. Mintegy végszóra hallotta a bejárati liftet. Megfordult és szemügyre vette a lakását. Nagyon elegáns, és modern, hatalmas térrel, fehér, és narancssárga színekkel, a mennyezet tele volt spot lámpával, a padlót márvány járólap fedte. Ebből a szögből jól látszott grafit szürke konyhájuk, ami egy vagyon volt, és ki más fizethette volna, mint ő. A három faragott oszloptól csak még elegánsabb volt a lakás. Pedig megtörte a teret.

A nő belépett, elegáns fekete szövetnadrágban volt, éppen kigombolta a kabátját. Miranda mindig jól nézett ki, úgy öltözött, mint egy tisztviselő felesége. Szőke haja le volt engedve, lábai olyan hosszúak voltak, hogy még a nadrágban is jól látszott. Csak futólag emelte Denire kék szemét, miközben ledobta kabátját hatalmas fehér rattan kanapéjukra. Ez után a kerekített gránit bárpulthoz sétált, és brandy-t öntött magának.

Csak ezután nézett Denire.

– Mi van? – vonta fel szépen ívelt szemöldökét.

A férfiban még mindig tombolt a düh. Maga is a bárhoz sétált, leült az egyik magasított bárszékre, így a nővel szemben lehetett, akit a bárpult választott el tőle. Deni elétette a telefonját, hogy láthassa a nő is, amit ő.

– Mással baszol. Mellettem. – szólalt meg nyugodt hangon a férfi. Miranda ránézett a képre, majd vissza Denire, tekintete nyugodt volt, ez után whiskyt öntött a férfinak és elé tette.

– Csak egy ebéd volt. – úgy látszott ezzel le is zárta a dolgot. Deni keze meglódult, tenyere nagyot csattant az arcán. Ezek után látszólag még minidig nyugodt volt, belekortyolt az italába, a lány az arcát fogta. Elégedett volt, hogy megütötte.

– Unlak bébi. – közölte Deni, hangjában semmi nem volt halható abból, ami benne dúlt.

– Ez csak egy kurva ebéd volt Deni! – emelte meg a hangját a nő, most már dühös volt, ő is.

– Ami után megbaszattad magad, tudom, mert arról is beszámoltak. – közölte a férfi.

– Mi a fasz van? Nyomoztatsz utánam?! – kérdezte a nő, hitetlenkedve.

– Te szerencsétlen, nincs ilyesmire szükségem, amint kijöttetek a szállodából, már kaptam is a telefont. – még csak megvetés sem volt a hangjában, ennek ellenére ismét megütötte a nőt. Tenyere, és öt ujja nyoma ott maradt az arcán. – Mi ütött beléd Miranda? Eddig tudtad, hol a határ. Most mégis elveszítetted a fejed. – a lány nem ütött vissza, ami az ő köreikben annyit jelentett, hogy ludas. Ez egy íratlan szabály volt az utcán. Olyan ez, mint amikor az egyik nő elveszi a másik pasiját, a sérelmezett nőnek szíve joga megverni azt, aki elvette a férfit tőle, ha valamire is való az a másik, akkor nem üt vissza a sérelmezett nőnek. Az ő köreikben nincsenek sem úriemberek, sem úrinők. Itt az utca a törvény, és aki meg akar benne maradni, annak ezek szerint kell el járni.

– Miért? – tette fel az egyetlen kérdést, ami érdekelte. Miranda csak meredt rá, aztán az arcán átfutott az ijedtség, és Deniel elégtételt érzett. Végre rájött, hogy mit von ez maga után. Nő ettől rosszabbat nem tehet a pasijával. Elárulta őt, az ő világukban egy megállapodott nőnek tisztességesnek kell lennie. – Mindenki tudja Miranda. – közölte vele, és ezzel elmondott mindent. – Nem lett volna egyszerűbb elém állni, hogy menjünk, külön mert viszket a lyukad? – kérdezte Deni tőle. Mérge ismét arra kényszerítette, hogy megüsse a nőt, amit meg is tett.

– Deni ez egy véletlen volt, meg kell értened, ez egy istenverte véletlen volt… láttam a fiad, a düh hozta ki belőlem! – kiabálta a nő, és előjött a pult mögül. – Meg kell értened, nem könnyű benyelni, miközben nekünk egy sincs… és a neved viseli. Az a kurva, nem adhatta volna neki a neved, az a mi első gyerekünknek járt volna. Annak a nőnek, aki veled él! – jól védekezik, a férfinak be kellett látnia.

– Azért nincs gyerekünk Miranda, mert szart sem ér a kapcsolatunk. – felelte Deni. – Veled nem lehet közös jövőt gondolni.

– Akkor sem lett volna szabad hagynod, hogy más nőtől gyereked szülessen! – igaza volt, rá nézve szégyen, de Deni annyira vágyott rá, hogy nem volt annyi pénz a világon, hogy a nőt abortuszra küldje.

– Azt akarod mondani, hogy egy ártatlan gyermek hibája, hogy te félre kefélsz? – kérdezte a férfi, szavaiban most intés volt, Miranda nagyon okosan felfigyelt erre. – Ez az indokod? Egy gyerek, akit még csak nevelned sem kell Miranda? – tudta, hogy sarokba szorította a nőt. Felállt, és a lány kabátjához sétált, felemelte, majd visszament a nőhöz. A kezébe tette. – Holnap mindenedet anyádhoz küldetek, addig ott maradsz, még nem veszek neked egy lakást. Most menj! Felfordul tőled a gyomrom. – hagyta, hogy hangján, hallható legyen az undor. A lány arcán elindult egy könnycsepp, ahogy lehajtott fejjel ellépett Deni mellett.

– El ne felejtsem, az ügyvédednek, aki kúrogatott, szombaton lesz a temetése. – meg se fordult, úgy közölte a tényeket, a lány, hangosan zokogott fel a hallottakra. – Nem ajánlom, hogy ott legyél Miranda. Comprende?! – ahogy hallotta a lift ajtót csengeni, megkönnyebbült, és még is abban a pillanatban túl nagy lett a lakás, túlontúl nagy.

Visszaült a bárszékre, meg fogja érezni ennek az átkozott nőnek a hiányát. Nem fog elmúlni nyomtalanul az, az öt év. És ő lesz olyan megátalkodott, hogy mindezt senki ne vegye rajta észre. Nem akart maradni, de kényszerítette magát, hogy tovább üljön. Egyáltalán nem kételkedett a tettében, a lánynak mennie kellett. Nem volt már helye mellette. Öt perc alatt tett ki öt évet az életéből. A telefonja ezt az időt választotta arra, hogy megcsörrenjen.

– Halló. – szólt bele.

– Kitetted Miranda szűrét? – kérdezte az öccse Romeo.

– Most ment el. – felelte.

– Büdös kurva! – közölte a testvére. Ennyi. – Csalódtam benne.

– Ez van Romi. – felelte.

– Akarsz inni bátyám? – kérdezte a testvére. Deni ajkai mosolyra húzódtak.

– Veled nem érdemes, mindenkit az asztal alá iszol. – válaszolta.

– Ne utálj, mert jobb vagyok. – kuncogott testvére a telefonban.

– Dekával sem vagy jobb, ezek csak az álmaidban léteznek Romeo.

– Nem tudhatod, milyen álmaim vannak. – felelte a testvére. – Tegnap éjjel varázsló voltam. Az előtt meg ninja. Ilyen az alvás, Lia mellett. – felelte az öccse. Lia a barátnője volt, akit négy honapja ismert meg. Vett neki egy lakást, a segge alá egy BMW-t, és ha ez nem lenne elég, ezen kívül bemutatta az imádott anyjuknak, és az egész családnak, Lia már nem csak egy nő volt, akit kúrogat, a barátnője volt. Ezek után ki járt a huszonkét éves tanuló lánynak a tisztelet.

Deni pedig ennek megfelelően viselkedett vele. A családhoz tartozott.

Pont.

– Ennél ijesztőbbet nem is mondhattál volna Romi.

– Anya is tudja már mit csinált az a kurva. – közölte az öccse, ez annyit jelentett, az anyjuk megfogja látogatni Mirandát, és be fog neki olvasni. Amit nagyon nem akart. A gondolatra felnyögött, de hát mit is mondhatna az anyjának, ha ez megnyugtatja, hadd menjen veszekedni Mirandával.

 Imádta az anyját, ahogy Romeo is. A területükön neki volt a legszebb háza, és mind két fiú elhalmozta minden jóval az anyjukat, aki sose heverte ki a legidősebb fia halálát. Mély depresszióból csak nehezen keveredett ki, eltelt tizenkét év, de már soha nem lesz semmi olyan mint régen volt. Ezt mind tudták, ahogy Deni és Romi se fogja kiheverni a testvérük elvesztését. Amikor azt mondod valakinek, megölték a testvéredet, sajnálkoznak a fiatalsága miatt. Fel se mérik ésszel, és szívvel, milyen is az. Deni, és Romi tudta. Átélték.

Amikor annyira szörnyű a gondolat, a körülmény, hogy még bele se mersz gondolni. Mert ha megteszed, nem csak az fáj, hogy nem látod többet, hanem az is, ahogy meghalt, és te tudod, hogy fájt neki. De még elképzelésed sincs róla mit is gondolt akkor, vagy volt e ideje gondolkodni. Amikor elgyengülsz a gondolattól, a szó szoros értelmében szörnyű. A szíved nem bírja elviselni a gondolatot, amikor a leked az agyad hatására, egyre jobban vérzik, és menekülsz az érzés elől. Amikor lefekszel aludni, és megjelenik az elmédben a kép, mi történt vele, fel kell állnod, és ki kell menned az udvara. Mert menekülhetnéked van az érzés elől, ami lebénít. Mintha valaki a mellkasodra ülne. Szükséged van a vigaszra, és még sem nyújt senki.

Deni mély levegőt vett, ami sóhajként hangzott, ezzel le is tette a telefont. Ha eszébe jutott a bátyja, képtelen volt fájdalom nélkül megszólalni, ezért inkább nem is beszélt, ami érdekes volt Romeo is így volt vele. A testvére nem hívta vissza, mert tudta nagyon jól, Carlos jutott eszébe. Ezzel a lendülettel felpattant, és a lifthez ment, út közben felkapva a kocsikulcsait, és a bőr dzsekijét. A liftben ismét mély lélegzetet vett, csak nehezen tudott szabadulni a testvére elvesztése iránti fájdalomtól. Örökös börtönbe zárta, nem múlt, enyhült, de nem volt mulandó. Még mindig bezárta, és még mindig menekült a fájdalomtól.

A parkolóban beszállt új Mercedesébe, és az egyik pubjába hajtott. A kocsiban ismét eszébe jutott a két halott prostija, de tudta jól várnia kell, nem lehet meggondolatlan. Ha most azonnal cselekedne, azzal lehet, hogy mellé fogna. Így hát várni fog a megfelelő alkalomra, és az új hírekre. Bárki is áll mögötte, megfogja szopni, mert velük nem lehet csak úgy kikezdeni.

Na, már most ebből ki indulva, csak egy valakinek van mersze beléjük kötni, azok pedig az olaszok, mert elég erősek. Van hatalmuk, és merszük is a levesébe köpni. A dologban csak ott volt gebasz, hogy azt a Navarrok nem fogják hagyni, és bármit is gondolnak most az olaszok, fel kell kötniük a gatyájukat. Ugyan egyezségben voltak velük, Deni átadta nekik a drogot, neki nem kell, és ne zavarják a köreit. Ez volt a feltétel, amibe beleegyeztek.

Ennyi.

Pont.

Még ezen mélázott, megérkezett a pub közelébe, ahhoz, hogy a hátsó bejárathoz menjen, egy sikátorba kellett befordulnia. Amit látott letaglózta, szinte azonnal megállította az autóját, és csak figyelt. Egy hosszú barna hajú lány, drogot árult az ő pubja közelében. A nő benyúlt bőrdzsekije belsejébe, és kis zacskót tett egy férfi kezébe. A másik fizetett és ment, a drogárus láthatóan fázott.

Mérhetetlen düh kerítette hatalmába, szinte semmin nem gondolkodott, kiszállt a kocsiból, és öles léptekkel a lányhoz vágtatott. Amikor odaért, minden szó nélkül markolt a hajába, és rángatta maga után. Egyenesen a pubba be, megnyílt előtte a tömeg, miközben hajánál fogva cibálta. Ügyelt rá, hogy jól megszaggassa, azt akarta fájjon neki! Az ő területén nem lehet drog!

Soha!

Semmikor!

Az irodájához érve kirúgta az ajtót, és hajánál fogva dobta be a lányt, aztán maga is belépett. Mielőtt a nő pisszenhetett volna, bőrdzsekijénél fogva, egy székre lökte. Aztán egy szekrényhez ment és kivett belőle egy machete-t. Egy széket hajított elé, arra ült le, a kardot pedig a lány torkához nyomta, akinek elkerekedett a szeme, ami hatalmas volt és olyan zöld amilyet még nem látott. Nem csak az árnyalatában volt zöld, hanem igazi zöld. Apró fitos orra volt, és telt ajka. Nem hatotta meg a szépsége.

– Mondom mi van szivi. Deni Navarro vagyok. – figyelte, ahogy elsápadt a nő a neve hallatára, és ez elégedettséggel töltötte el. – Nem hiszem, hogy megéred a reggelt. Mindenkép meghalsz ma. Most lehetőséged van rá, hogy dönthess, meghalhatsz úgy is, hogy egyszerűen, kapsz egy golyót a csinos kis buksidba, ehhez semmi mást nem kell tenned, csak elmondani ki küldött ide, és minden egyéb mást, amit a buta fejedben úgy gondolsz, segíthet rajtad. Ezzel szemben dönthetsz úgy is, hogy nem mondasz nekem semmit… akkor cicám, levágok rólad minden kilógó testrészt, és a véredben fogok fürdeni. Tied a választás. – a lány teste, és szája remegni kezdett az ijedtségtől, ezt akarta.

– Ki küldött ide? – kérdezte tőle az csak a fejét rázta, miközben a kezeit tördelte. Mivel nem szólalt meg, még dühösebb lett, mert ez azt jelentette valaki olyan küldte ide, akitől jobban fél, mint tőle. Pedig láthatóan közel állt a pánikrohamhoz, annyira megijedt. Ismét a hajába markolt, úgy rántotta fel a fejét, és mászott az arcába. – Ki a fasz küldött?! – sziszegte, a lánynak eleredtek a könnyei, de csak a fejét rázta. Deni egyre mérgesebb lett, kiszedi belőle, amit tudni akar! Senkitől nem félhet jobban, mint tőle!

 Ha így nem beszél, akkor rámegy a lelkére. Megtöri, akárhogy is lesz. Elengedte a haját, és visszahuppant a székére, a nő láthatóan megkönnyebbült, de nem sokáig. Amikor látta, hogy kigombolja a nadrágját, és előveszi a farkát, mintha levegő után kapkodott volna, aztán fel akart állni, de Deni egyszerűen visszakényszerítette a székére. Mélyen nézet a szemébe, miközben megszólalt.

– Szopj le! – hangja vészjóslóan nyugodtan csengetett. A lány csak meredt rá, és ez volt a legidegesítőbb, még csak nem is sikított. Deni tudta mit csinál, ha ki akarja szedni belőle amit tudni akar, meg kell törni a nőiességét. Akkor elgyengül és beszélni fog.

– Megfogalmazom másként, ha ügyes leszel, átgondolom a megölésed, sőt talán el is engedlek. Cserében nagyon ügyesnek kell lenned. De akár a kezed is eltörhetem. És újra ott vagyunk ahol voltunk, választhatsz. – adta a kezébe a valójában választás nélküli lehetőséget. A lány látszólag nem gondolkodott, picit olyan volt mintha a félelem megbénította volna. Deni pedig ránézett a telt ajkaira, és hirtelen nagyon akarta a száját a farkán. Annyira, hogy a mondandójához majdnem oda fűzte, kérlek.

– Meddig várjak még? – a lány hol a farkát nézte, hol a szemét. Az egész testében remegett, meg is sajnálta, egy pillanatra, de ahogy eszébe jutott mért is van itt, haragja újult erővel tört rá. – Szólj, ha eldöntötted. – a lány nagyot nyelt, majd lassan emelkedett fel a székről, és térdelt elé.

Deni nem tudta mi ütött belé, de öröm járta át. Erre csak még dühösebb lett, megfogta a farkát, ami már félig merev volt, aztán a lány hajába markolva húzta a fejét a péniszére. Amikor szája megérintette a farkát, a férfi úgy érezte deréktól lefele lebénult, pillantok teltek el, de nem bírt mozdulni, a lány pedig teljesen merev lett, mint egy sóbálvány. De nem ez volt a legelképesztőbb, hanem az érzés, ami hatalmába kerítette, teljes nyugalom szállta meg, olyan volt, mintha egész életében erre a percre várt volna.

 Nagyot nyelt, a lány nem mozdult, neki meg egyre csak nőtt a farka a szájában. Hallotta a szapora légzést, és nem tudta megmondani melyikőjüké. Nem érzett soha ilyet, még a hangja is cserbenhagyta. Olyan izgalomban égett, amilyenben soha, annyira begerjedt, hogy elfelejtette a külvilágot. Tudta, hogy le kell küzdenie ezt az érzést, de nem tudott semmit pajzsként használni ellene. Nagyot nyelt… ha nem tudod leküzdeni, rejtsd el, vagy hagyd, hogy legyőzzenek. Az ökle már nem markolt a lány hajába, erőtlenül nyugodott csak a fején. Alteste önkéntelenült mozdult meg, le kellet hunynia a szemét, olyan jól esett neki a szájába hatolni. Még! Újra megmozdult a csípője, még beljebb került a lány ajkaiban, akinek a foga végig karcolta a farka hosszát. Mély levegőt vett úgy szakadtak ki belőle a szavak.

– Nincs fog! – hörögte. Még! Most az altestével egyszerre mozdult meg a keze is, amiért hálás volt, mert újra meg tudta markolni a lány haját. Képtelen volt kinyitni a szemét, lassú ütemben mozgott az ajkaiban, olyan élvezett nyújtott neki, amihez megnyugvás társult. Nem csak, hogy hagyta, hogy legyőzze az érzés, de meg is adta magát.

Teljesen.

Totálisan.

Alázatosan.

Leigázva.

 Egyre jobban eszét vetette a kéj, azt akarta, a lány fogadja magába, teljesen, és ezért meg is tett mindent. Üteme gyorsult, és annyit tolt a szájába a farkából amennyit csak tudott. Hallotta őt fulladozni, kényszerítette magát, hogy kijjebb húzódjon. Szemét ki se nyitotta, és minden erejét össze kellet szednie, hogy beszélni tudjon.

– Nyeld. – súgta elhalóan, aztán a lány fejét tartva ismét előre lendült most lassabban, türelmesen nyomult előre, addig még nem érezte, hogy nyelni kezdett. Ez volt a zöld jelzés számára, hogy bírni fogja. Ez után gyorsan és türelmetlenül nyomult újra és újra a lány szájába, addig baszta, amíg úgy nem érezte, el fog élvezni. Még egy utolsót lökött, úgy ment el, hogy a farka a lány torkát súrolta.

Amikor mindent beleürített, erőtlenül hagyta, hogy a lány felrántsa a fejét, és oldalra forduljon. Ez hamar magához térítette, tudatosult benne, mért is van itt, és ki ez a nő. Na, nem azt nem fogja hagyni, hogy kiköpje. Az állkapcsát kapta el, úgy nézett a lány szemébe. Félelem volt benne, és zavarodottság.

– Lenyeled. – súgta Deni nyomatékosan, hogy mindezt megerősítse, bólogatott is. Figyelte a lány szemét, amin átsuhant a belenyugvás, és nyelt egyet, aztán könnyek folytak le az arcán. A férfi ismét megsajnálta, ezért megrázta a fejét. Visszalökte a lányt a székére, ő maga pedig visszapakolta magát a farmeréba.

– Ürítsd ki a zsebed! – szólt a nőnek, aki fel akart állni. – Ülve! – parancsolta, és a machate-t ismét a kezébe vette. Amaz óvatosan ült vissza a helyére, figyelte az arcát, végig sírt, hangtalanul, és változatlanul reszketett.

Lassan nyúlt a belső zsebébe, és kivett három pici zacskót, tenyérrel felfelé tartva, amibe fehér por volt. Hernyó! Az ő kibaszott területén! Tenyere meglódult, de még idejében állította meg, a nő hirtelen húzta magát össze a mozdulatától, az anyag a földre esett.

Deni felállt, és körbe járta, tudta jól milyen érzés ez. Bizonytalan, nem tudod mi fog történi, és félsz a láthatatlantól. Egészen lassan lépkedett, hagyta, hogy a fapadló recsegjen a léptei alatt. Ez után megállt előtte, nagy zöld szemekkel nézett fel rá.

– Megnyúzlak te kurva! – közölte Deni, és még maga se hitte el, hogy érezhetett ilyet, amikor a lány szopta. – Mi a neved? – szegezte neki a kérdést.

Erre a nő eszeveszetten kezdett hadonászni a kezével, és tátogott hozzá. Szép arcán különböző érzelmek jelentek meg, mint egy kiegészítésképp a kezei mozdulataival. Deni leesett állal bámult rá, amikor megértette ez a lány néma.