Első fejezet
Deniel Navarro, a lakásában állt, az üvegfal előtt, és New
Orleanst nézte. Besötétedett, a város fényárban úszott. Ilyenkor csodálatos, és
a hóesés különös meghittséget kölcsönzött a város szépségének.
Ő maga mégsem
volt meghitt hangulatban. Igazából forrt benne a düh, amit kívülálló nem tudna
megmondani. Sose mutatta ki, ha mérges volt, sőt semmilyen érzelmet nem
mutatott. Már húsz évesen megtanulta ezt, és a javára is fordította.